Olvasósarok - A kézműves kenyér

A napokban határoztam el, hogy végre én is kenyeret fogok sütni, igazi, kovászolt kenyeret. Régen ez még nem tartozott a kuriózumok közé, amikor még minden háziasszony értett a kovászkészítéshez, a dagasztáshoz, és ezt át is tudta adni a leánygyermekeinek. Kerestem a szakirodalmat, hogyan fogjak hozzá és találtam egy nagyszerű könyvet, egyik kedvencemtől, Mezei Ottóné tollából, a biofüzetek 24. kötetét, A teljes értékű kenyér címmel.

f: Banga


f: Széchenyi Péter

Ebből szeretnék most idézni, de ezek nem az író szavai, ő is idéz, a részlet Agatha Fasset: Bartók amerikai évei című könyvéből való.

"Elsősorban is ... hajnalban kell sütni, hajnalban, amikor az éjszakáról maradt sötétség összevegyül a kelő nap fényével, s olyan konyhában, amely nem hideg a porcelán és a zománcos edényektől, mint a kórház. Igen, a konyha félsötétjében és félvilágosságában, az állott meleg úszkáló illatában, a mély hosszú fateknőben, fateknőben nem porcelánban, fában - hangsúlyozta -, mert annak az anyaga rokonabb a testünkével. A teknőnek mélynek kell lennie, s elég hosszúnak ahhoz, hogy elférjen egyik végében a liszt, a másikban pedig az erjedő, kelő, mozgó, eleven, kovász, mely tele van élesztőcsírákkal, s melybe mindig tesznek egy morzsányit a legutóbbi kenyér tésztájából, hogy a kenyérsütés sok évszázados lánca meg ne szakadjon, aztán dagasztják, míg duzzadó, lágyan lélegző tésztaheggyé nő, de nem fémszerszámmal, hanem asszonykézzel, amelynek életadó melege beleáramlik a mi mindennapi kenyerünkbe."  


A kenyérsütést egyrészt azért szeretném elsajátítani mert így teljesebb értékű és tápláló ételhez juthatok, másrészt fontosnak tartom a környezettudatos és természetközeli életmódot, mert ez jobb a természetnek is és nekem is. A kenyérsütésben fellelhető az a ritmus, amit bizony elveszítettünk, vagy kezdünk elveszíteni, és úgy gondolom ideje visszatérni hozzá.

Életem első kenyere (2014 őszén), az alábbi, snidlinges sajtcipó volt, amit még nem kovásszal készítettem el, hanem élesztővel. Ez volt az első lépés, és remélem fejlődőképes vagyok :) Ha valakinek ehhez a cipóhoz lenne kedve, a receptjét a TerraHerba blogban már leírtam.

f: Banga

Megjegyzések